Azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk vele, ha szívünknek kedves vendég jelzi érkezését, nem csak arra gondolunk, hogy tiszta, szép, meleg otthonunkban terített asztal mellett várjuk, hanem a magunk csinosítása mellett a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük.

Így volt ez most az Újpesti Evangélikus Gyülekezetben, amikor hírül vettük, hogy Passauból egy kamarakórus látogat el hozzánk. Passau!.....azonnal az emlékezetünkbe idéződik, hogy ott van eltemetve Szent István királyunk felesége Gizella, és annak idején a földrajzórán jól eszünkbe vésték, hogy Passaunál ömlik az Inn és az Ilz a Dunába. Nekünk íme már van két remek tájékozódási pontunk a várossal kapcsolatban, de még nem ismerjük az ott élő embereket.

 

Felmerülhet a jogos kérdés, hogy Ők miért éppen minket szemeltek ki a bemutatkozásukhoz. A magyarázat egyszerű, mondhatni kézenfekvő: Surák István volt gyülekezeti tagunk a 80-as években odaköltözött, és mint az ottani Szent Máté evangélikus gyülekezet oszlopos tagja javasolta, hogy létesítsenek velünk testvér-gyülekezeti kapcsolatot. Az ötletet mindkét gyülekezet vezetősége magáévá tette, és így érkeztt a gyülekezet küldöttsége július 31-én Budapestre. Bizonyára ők is tele voltak érdeklődéssel és kíváncsisággal!

A szombati napjuk a főváros nevezetességeinek megtekintésével telt el. Természetesen eljutottak a Deák téri templomba, és az Országos Evangélikus Múzeumba is.  A nagy hőség és a sok látnivaló következtében annyira elfáradtak, hogy az esti program a szállodi szobájukban pihenéssel telt.

Azután vasárnap augusztus 2-án már jóval 10 óra előtt megtelt a templomunk feszülten várakozókkal. A karzaton elhelyezkedő 16 tagú kórus énekszámai szerves részeivé váltak az istentiszteletnek. Különösen a liturgikus részt színesítették, Bach – Händel – Mendelssohn műveivel.

Az oltári szolgálat után jött a meglepetés. Tőlünk Major Levente, tőlük az egyik kórustag gitárduóval kedveskedett. Úgy improvizáltak közösen, mintha egymással a zene nyelvén beszélgetnének, így a ragozás problematikája nem volt akadály és az üdítő dallamokat mindenki megértette..

A passaui gyülekezet lelkésznője dr. Edda Weise köszöntőjében hangsúlyozta, hogy bennünket máris sok minden köt össze: evangélikus hitünk, az hogy ők is mi is kisebbségben vagyunk városunkban, a Duna és végül a zene, amelynek most tanúi lehettünk. Isten áldását kérte az újpesti gyülekezet további életére. A vendégek velünk együtt élték meg az úrvacsorai közösséget. Végezetül a kórus szép gesztusként a záróénekünk első versszakát magyarul énekelte el. Meghatottan hallgattuk a majdnem tökéletes kiejtésüket, és végig azt éreztük, hogy valóban testvérek jöttek közénk. Az istentiszteletet követően a gyülekezeti teremben a kölcsönös felügyelői köszöntések után terített asztalok mellett kezdődött el az igazi ismerkedés. Tőlük, róluk megtudtuk, hogy ebben az esztendőben ünneplik templomuk fennálláának 150. évfordulóját. A 6000 fős gyülekezetben 4 lelkész tevékenykedik, közülük az egyik az egyetemi ifjúsággal foglalkozik. Kórusuk rendszeresen közreműködik az istentiszteleti liturgiában, és évente kétszer  hangversenyt ad.

Mi viszont azzal indítottunk -nem kis büszkeséggel-, hogy Újpesten az 1873-ban épült evangélikus templomunk eredeti formájában maradt meg. A gyülekezeti statisztikák tükre - a II. világháború előtti és a mostani közötti különbség - megdöbbentette őket. Röviden ismertettük gyülekezetünk múltját és jelenét. Elismeréssel nyugtázták, hogy sok fiatalt láttak az istentiszteleten, így már ők is láthatják a gyülekezet jövőjét.

Sajnos a búcsú  pillanatai hamar véget-szakítotttak ennek az örömteli és gyümölcsöző együttlétnek.

Ámde megvan a remény egy újabb találkozásra, mivel azzal búcsúztak, hogy Passauban folytatjuk...

Isten adja, hogy így legyen!

Lászik Mária