Már vártuk ezt az adventi időszakot, hiszen nem volt ismeretlen már előttünk. Csodálatos dolog a készülődés, a várakozás. Tudtuk, hogy olyan embrekkel fogunk találkozni, akiket az utcán egymás mellettt elhaladva nem szólítottunk volna meg. De itt ilyenkor ez más! Reménytelibb és beszédesebb. Sokan jöttek, talán nem is vásárlási céllal, hanem csak úgy beszélgetni szerettek volna. Több családi problémát vagy örömöt osztottak meg velünk, és talán vettek is valamit. Mozgássérültek az idén kijöttek kerekes székkel, vagy járókerettel, és végig nézték a portékáinkat, majd fájó szívvel tovább haladtak. Nem volt miből vásárolni!Naponta több iskola és óvoda is elhozta vásári szemlére a gyermekeket, kik szintén nagy érdeklődéssel hallgatták végig, hogy mit árulunk és meg is foghattak egy-egy kerámiát, belelapozhattak egy-egy könyvbe, és boldogan mentek tovább.
Azért volt vásárló is, aki örült, hogy ismét találkoztunk és tartalmas könyvekkel, és szép kerámiával vártuk őket. Természetesen ilyenkor nem maradt el a múlt évi élménybeszámoló sem.
Sajnos az időjárás nem volt mindig kegyes hozzánk, de mi nem adtuk fel. Esett az eső? - nem baj! Mikor fázni kezdtünk hozzá fogtunk táncolni, majd közösen vettünk ebédet, és a pavilonsor között megterítettünk ott elfogyasztottuk az ebédet, az eső ugyan megmosta, de nem okozott gondot. December 06-án mi gyújtottunk a közös adventi koszorún gyertyát, mely mindig megható. A műsor után szereplőinknek egy kis meleg teával, és forralt borral kedveskedtünk, és köszöntük meg közreműködésüket.
Ebben az évben is megtanultuk: "szeresd felebarátodat, mit te magadat", és legyünk mindig így együtt boldog várakozással és nagy szeretettel egymás felé. /Korpai Éva/
Lelkigondozás az újpesti karácsonyi vásár forgatagában. Második éve rendezi meg az önkormányzat - a lakosság örömére - ádvent első vasárnapjától az újpesti karácsonyi vásárt. A gyönyörűen kivilágított Fő-téren kétoldalt sorakoznak a pavilonok a legkülönfélébb ajándéktárgyakkal, inycsiklandozó ételekkel-italokkal csábítva az arra haladókat.
Itt kaptak helyet hetenkénti váltásokkal - a különböző felekezetek is. Mi evangélikusok a második turnusban kínálgattuk portékáinkat: a Luther Kiadó könyveit, ízléses és míves kerámiákat, karácsonyfa díszeket, képeslapokat, stb. A kínálat kétszerese volt a tavalyinak, de a kereslet - sajnos - a felére csökkent. Többen nézelődtek, esetleg kézbe is vették a megtetszett árucikket, majd továbbmentek. Voltak olyanok, akik kérdéseket tettek fel, majd ennek ürügyén elindult a beszélgetés az "árussal". Érezhetően arra vágytak, hogy valaki meghallgassa őket, hogy odafigyeljenek azokra a problémákra, amelyek most betöltik gondolataikat. Számítva egy kis együttérzésre, hídépítésre két ember között, úgy lélektől - lélekig. Ez egyikünknek sem esett nehezére most, a szeretet ünnepére készülve. /Lászik Mária/