Újpest-Pestújhely-Szeged
Mi köti össze e hármat? Fiatalok, tábor és a Honfoglalás. A mi honfoglalásunk. 2010. június 28-án, hétfő reggel felkerekedtünk újpesti és pestújhelyi ifjakkal, és meg sem álltunk Szegedig. Elfoglaltuk a Luther-ház emeletét és udvarát, és megkezdtük a péntekig tartó projektünk megvalósítását: hogy megtaláljuk és elfoglaljuk a mi ott-honunk.
Először megnéztük, hogy a madarak hogy csinálják: egy közeli madárleshez kirándultunk el. S míg az időjárás próbálta eldönteni, hogy esőt vagy ragyogó napsütést adjon nekünk, mi távcsővel figyeltük az élővilágot. Végül a Nap győzedelmeskedett a felhők felett, és egész hétre hőséget kaptunk.
A honfoglalásban mindig valakitől foglalhatjuk csak el a kinézett területet. Ezért csapatokat alkottunk: a nagyjátékhoz két csapat alakult, s a konyha honfoglalásához három. A konyhai párbaj egészen a vacsoracsatát idézte: adni kellett bizony a terítésre, a felszolgálásra, az esetleges műsor is plusz pontot érdemelt, valamint az ízek… A három csapat nagyon lelkesen igyekezett bemutatni a többieknek kreativitását és gasztronómiai tehetségét. A fiúk bátorságukról is bizonyságot téve vállalták rögtön az első küzdelmi vacsorát, de mint kiderült, mindenki a többiek mulasztásából tanult, így a harmadik csapatnak megvolt az az előnye, hogy kiküszöbölhette az addig felmerült hiányosságokat. A versengés melléktermékeként pedig mindennap finom vacsora gőzölgött az asztalon, és a mosogatás sem a táborvezetőkre várt.
A nagyjáték a mindenesti programunk volt. Olyan jól sikerült, hogy a nagy izgalomban az sem zavarta a résztvevőket, hogy a foci vb aktuális meccsének első félidejéről lemaradnak. Szabó András pestújhelyi lelkész készítette az elfoglalandó Európa térképét, s a játék szabályait az ismert Honfoglaló játék alapján igazgattuk a magunk szája íze szerint. A kérdések pedig, amikkel hódítani vagy csatázni lehetett, többségében az adott napon szerzett ismeretekre épültek. A napjainkhoz tartoztak kisebb előadások, beszélgetések, feladatok a honfoglalás témakör résztémáiból: (pusztai) vándorlás, Józsué honfoglalása, harc, háború, honfoglaló személyiségek, városi civilizáció. Ismereteinket nem csak a szobán belül hallott szavakból bővíthettük, hanem ki is mozdultunk. Ellátogattunk Ópusztaszerre, ahol Feszty Árpád körképe, skanzen, faházikók és fakápolna, malom és romok mutatták be nekünk és tették egészen érzékletessé, hogy itt már jópár évszázada ott-hon vagyunk.
A szórakozásban is megtaláltuk a helyünket: a foci vb szinte az egész tábort a képernyő elé szólította egy-egy estére. Aztán kipróbáltuk és bebizonyosodott, hogy az újpesti és pestújhelyi ifjúság a vízben is otthon van: kedden a helyi standon csúsztunk az élmény-csúszdákon, csütörtökön pedig az Anna-fürdőben élveztük a legalább 5 féle szauna, és a sok medence által nyújtott lehetőségeket. Természetesen sor került az évek óta hagyományos röplabda bajnokságra is, amiben mindenki megmutathatta, mi tud: volt ügyes csapatjátékos, jól szerváló, kritikus, s ami nekem legjobban tetszett: voltak bátorítóak, s olyanok, akik a hangulatot emelték – s ilyenkor megéreztem annak az áldását, amikor valóban nem a győzelem számít, hanem hogy együtt vagyunk, és játszunk.
De az sem maradt el, amiért több volt ez a tábor, mint valami egyszerű honfoglalósdi: a helyünket egyszerre kerestük materiális és lelki síkon is. A napok csendességét áhítatok és közös éneklés tették valóságossá. Ahogy együtt nevettünk hangosan, úgy együtt voltunk csendben is. Megnéztünk azt is, hogy az egyház honfoglalásának mi lett az eredménye Szegeden: csapatokban, egy-egy feladatsorral járták be a táborozók Szeged templomait. S kaptak még egy nehéz feladatot: meg kellett alkotniuk csapatonként a maguk lelki városát.
Íme az eredmény:
Vándoroltunk, honfoglaltunk, fürödtünk és főztünk, énekeltünk és csendben voltunk. Élményeket és emlékeket hoztunk haza – fényképeket, jegyzeteket, egy-egy kis tárgyat, egy-egy rövid igét. Vándoroltunk, otthon voltunk, s végül hazatértünk. S hogy végül hol is vagyunk igazán otthon?
„Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsolt 23,6)