Húsvéti gondolataimat Szerb Antal idézetével kezdem, amely a húsvéti történet hajnali csodájára utal. "Egész értelmetlen életem rejtett titka felderengett előttem a hajnalodásban, tudtam, hogy mivégre jöttem a világra, és éreztem, hogy teljesítem rendeltetésemet. Tudtam, hogy most már nem foghat a lelkemen semmiféle kétségbeesés, a sátán kardja kicsorbult, és áldás hull minden órámra ami még jönni fog.” A hajnalodás ritka pillanata húsvéti csoda. Soha nem tudjuk megmondani, mikor válik el a sötétségtől a világosság! Mikor van az a pillanat, amikor már nem a sötétséget tapintjuk, hanem már megérkezett a világosság. Egyszerre hirtelen áramlik a fény és minden megvilágosodik, magunk előtt látjuk a kontúrokat! A víztornyot és az úttestet, a templomot és az erdőt. Lakóhelyünk jól ismert jelképeit, amelyek ott vannak a sötétségben is, csak nehezebben vesszük észre.  A húsvéti csoda ilyen áramló világosság, a küldetés áldása! Ami körülöttünk van, és amit sokszor csak sötétségben keresgélünk az élő reménység élménnyé, tapasztalássá teremti. Isten áldása tegye értelmessé életünket! 

Solymár Péter