Lackfi János: Bendi és a Háziszörny
Mióta a világ világ, a bálnabébik bálnaapától és bálnaanyától születnek. A kisegerek egéranyától és egérapától. Persze az egérapuka apróbb egy bálnabébinél, de az egerek amúgy is megfulladnának a tengerben, a bálna meg nem fér az egérlyukba… Embergyereknek egy darab emberapája és egy darab emberanyája szokott lenni. Bendinek volt is anyukája, hosszú hajú, szép szemű. Kakaófőzéshez, palacsintasütéshez, csiklandozáshoz, hajvágáshoz értős, ahogy kell. Olyasmikhez is konyított, amikhez nem lenne muszáj, de a legtöbb anyukából nem hiányoznak: rászólás, kézmosatás, leckeíratás, köszönj-szépen-a-bácsinakozás. Rendes kis anyuka volt azért.
Bendi apukája is rendes apuka volt, csikizősbajszos, fagyivevős, vastagon hahotázós. Csak aztán kezdett egyre vastagabban hahotázni, alig vett fagyit, és egy szép napon Bendi meg Anyuka rájött, hogy Apukát elrekkentette a Pálinkafejű Sárkány, helyébe meg odapakolt egy gülüszemű Háziszörnyet. Bendi Apukája többé nem találta a házszámot, pedig még egy dedós is tudja, hogy Bendiék a Keserűméz utca 8-ban laknak. A Háziszörny mindig odatalált, igaz, tőle nem kell félni, mondta Anyuka, és remegett a keze, a hangja.
Mikor estefelé dörömbölés hallatszott az ajtón, Anyuka bebújtatta Bendit a Várkastélyos Faliszekrénybe, az ajtót kulcsra zárta, a kulcsot lehajította egy mélységes mély kút hetvenhetedik fenekére. A Várkastélyba be volt készítve Bendi ágyneműje, alvómacija, egy kis alma meg víz. Elemlámpával végigvillanthatott barlangja falain. Anyuka kisietett a Háziszörny elébe, de előbb hangosra csavarta a tévét. Vonyítottak az énekesek, harsogtak a fociszurkolók, brühühü-zokogtak a nagyon-szerelmesek. Így is áthallatszott a kiabálás, mert a Háziszörny nagyot hall, mióta a Sárkány lángot fújt a fülébe.
Később Anyuka egy hetvenhét sing hosszú aranyláncon kihalászta a kulcsot a titkos kút bendőjéből, Bendi pedig előbújhatott. Kérdezte, miért kék és lila és zöld foltos Anyuka arca, és megtudta, hogy az csak indián-smink, néhány nap alatt lekopik. Lábujjhegyen jártak, vacsoráztak és estimeséztek ilyenkor, mert a Belső Szobában hortyogott a szőrös Háziszörny Őfelsége, és nem szerette, ha álmát bárki emberfia megzavarja.
Anyuka meséje a Margaréta Házról szólt, melynek fala, ajtói, tetőcserepei csupa margarétafejekből állnak. Tudvalévő, hogy ez az illat messziről elriaszt minden Háziszörnyet – csípi az orrukat meg a szemüket. A házban csupa anyukák meg gyerekek laknak, életük játékokból és finomságokból áll. Anyuka szerint amint a Hetventornyú Munkahelyen odaadják neki az Ezüstpántos Fizetésláda mélyén megbúvó Aranykincset, már indulhatnak is! Hitte is Bendi meg nem is, egy kicsit jobban hitte, mint amennyire nem hitte, mert Anyuka meg szokta tartani a szavát.
Egy szép napon tényleg felkerekedtek, maguk mögött hagyták a Keserűméz utcát. Egy szűrtarisznyában fogkefét, alvómacit, no meg kádban úszó gumibékát vittek magukkal, mert Bendi szerint olyan aztán biztos nem lesz a Margaréta Házban. Nem is volt, illetve most már dehogy nincs, éppen ők hozták magukkal…
Mentek föld alatt és föld fölött, elköltöttek három hamuban sült pogácsát, úton jártak három éjjel, három nap helyett csak másfél óráig. A Margaréta Ház nem igazi margarétából volt, nem is margarinból. Egyszerű kőből épült, de szerencsére benne zsibongott számos és számtalan kisgyerek és anyuka. Akadt ott fürdőszoba, konyha, szép kis kert csúszdával, hintával. Bendi a sok VAN mellett mégis a NINCSnek örült a legjobban: hiányzott a Várkastélyos Faliszekrény, és az ajtón sem dörömbölt soha senki. Így aztán boldogan élhettek Anyukával, míg a világ világ s még hét és fél napig legalább. 