Sárgadinnye
Gyerekkoromban nagyon szép kertünk volt. Megtermett benne minden, ami a konyhában kellett: sárgarépa, petrezselyem, zeller, uborka, bab, borsó, káposzta, karalábé… A fák rogyásig teltek gyümölccsel.
A környékbeliek hozzánk jártak vásárolni, mert tudták, hogy itt mindig olcsó, szép zöldséget kapnak, megnyomott mértékkel… Nagyanyám a Lehel piacon árusította a felesleget. A kofák állandóan elzavarták, mert amíg a kosárban volt eladni való, addig a kereskedőket elkerülték a vevők. Tudták: Mari néni mindig frisset és olcsót hoz a kertjéből.
Mikor felnőttem és családom lett, megpróbáltam továbbörökíteni a kertészkedést. Egy ideig pici ágyásokban termeltünk mindenféle zöldséget. Később a hatalmas méretűre terebélyesedett gyomok alól már alig lehetett észrevenni a nyamvadt petrezselymeket. Megváltozott a világ. Bevetettük a kertet fűvel, beültettük bokrokkal, évelő virágokkal. Ha időnként lenyírjuk a füvet, már elégedettek lehetünk magunkkal. (Néha azért szégyellem, hogy még egy szál zöldség sem terem, mindent vennem kell.) A fák, cserjék úgy elhatalmasodtak a házunk körül, hogy egy erdő kellős közepén érezzük magunkat. Mindenütt madarak laknak: vadgerlék, szarkák, cinkék, vörösbegyek, és még ki tudja, milyenek.
Nem lett rosszabb a világ, csak más. Mi sem vagyunk lustábbak, mint a régiek voltak, csak már nem a kertművelés áll életünk középpontjában. Visszaemlékezve a régi szép időkre: egy valamit mindig hiányoltam: sosem termeltünk dinnyét, mindig megvettük a piacon. Pedig én azt nagyon szeretem. Ahol ennyi minden szépen nő, épp a dinnye ne teremne meg? Nagyanyám mindig azt mondta, hogy ez a növény különleges gondot igényel, már az ültetése is macerás, kis fészkekbe kell vetni. Később azért többször próbálkoztam egyszerűen elszórni a magot, de sosem lett belőle semmi.
Nem gondoltam volna, hogy néhány évtized elteltével mégis csak lesz dinnyeültetvényem. Csak úgy, magától… Nem ültettem, csak kikelt, és most gyönyörűen fut, tömve van virággal és sok gyümölccsel. Három már gyermekfej nagyságú. A csoda az, hogy nem a földben hajtott ki, hanem a betonjárda résében, a fal tövében. És jól érzi magát, naponta többször is megnézzük, hogy mennyit nőtt, hol jelentek meg újabb dinnyefejecskék. Már legalább négy méteres a folyondár. Hogyan került oda? A sárgadinnye belét nagyon szeretik a macskáink. Nekik szoktam kitenni egy tálcára az udvarra, s olyan boldogan nyalogatják az édes lével körbevett magokat, mint a zselés húsos konzervet. Nyilván egy mag bekerült a járda közti résbe, s életnek indult. Nézegettük is az elején, találgattuk, hogy mi az. Azt gondoltuk, hogy uborka. Később tovább vizsgálgattuk: talán tök vagy görögdinnye. Amikor nagyobbra gömbölyödött, már látszódott, sárgadinnye-ültetvényünk van! Életerősen pompázik. Naponta megcsodálja az egész család. Minden hozzánk betérő ismerősnek és ismeretlennek megmutatom. Gyönyörű!
Látványa régóta elgondolkodtat. Hányszor vagyunk úgy az életben, hogy nagyon akarunk valamit, erőlködünk, és mégsem sikerül. Sokszor majdnem egy életen át küszködünk az elénk tűzött célért, és sokáig nem érjük el. És egyszer csak sikerül. Minden kínlódás nélkül. Mert az Isten ad. Bőkezűen. Sokkal bőkezűbben, mint gondolnánk. Olyan jó lenne, ha észrevennénk minden ajándékát, és örvendeznénk neki! Hogy nem kell állandóan rettegnünk, félnünk, mert a gondviselő akkor is ott van mindenütt, ha nem vesszük észre. És körülvesz szeretetével. Úgy is tudunk kapni, ha nem könyörgünk, nem adunk „megrendelést”, hanem csak egyszerűen ajándékozó szeretetébe ajánljuk magunkat. De nemcsak elmormogott szavakkal, hanem teljes átadással. Igazán.
Isten ajándékozó szeretete mellett a mi dinnyeültetvényünk még mást is üzen. A mag a betonra, kövek közé hullott… És terem. Bámulatos módon a mag megsokszorozza önmagát. Isten csodatévő! Ha akarja, mindent meg tud tenni. Ahol emberi számítás szerint már semmi remény nincs, az Isten logikája szerint ott még lehet élet és jövő. Időnként hajlamosak vagyunk korán feladni a dolgokat a kezdeti sikertelenség miatt. A Teremtő azt üzeni: Ember! Légy kitartóbb, mint eddig, mert van segítséged! Bízzál az Istenben!
Nézd ezt a csodás dinnyeültetvényt! Néhány hét türelem, és megkóstolhatod, hogy milyen édes! A mellette lévő betonrésben pedig már egy másik mag ágaskodik és hajt hihetetlen tempóban. A nyár öröme fut a betonjárdán sok-sok sárga virágával!
Juhászné Szabó Erzsébet