Tisztelt Olvasó, kedves Testvérem!

Sokszor hallottuk már ebben az időszakban az üzletekben, bevásárlóközpontokban azt a szülőktől elhangzó mondatot, melyben a gyermek erőn felüli kérését, kívánságát kommentálják: azt majd a Jézuska hozza!

Igen, egyre gyakrabban csak akkor hivatkozunk rá, akkor kérjük segítségét, amikor első látásra is tudjuk, hogy az előttünk álló feladat bizony meghaladja képességeinket, túl van lehetőségeink határán.

Az egyszerű, már rutinná váló feladatok elvégzése közben megfeledkezünk róla. Erősnek és tántoríthatatlannak érezzük magunkat. Olyannak, akit senki sem állíthat meg, akit semmi sem zökkenthet ki. Pedig mennyire nem vagyunk tudatában valódi lehetőségeinknek, fel sem foghatjuk! Elvégezzük feladatunkat pontosan ugyanúgy, mint előtte ezerszer. Nem vesszük észre kopogtatását, nem keressük társaságát, megfeledkezünk arról a segítségről, támogatásról melyet tőle kaptunk.

Pontosan ugyanúgy, mint előtte ezerszer!

Böjte Csaba nemrégiben, a migránsok miatt kialakult, feszült helyzettel kapcsolatban a következőket mondta az őt megkérdező újságírónak: „A Jóisten, úgy látom, a migrációs kérdéssel egy jó nagy fakanalat ragadott, és elkezdte kavarni ezt a hatalmas fazekat. Isten azt szeretné, hogy térjünk észhez, térjünk meg, különben elveszünk.”

Osztom véleményét!

Annyira elkényelmesedtünk a rutin feladatok elvégzésétől, annyira önhitté váltunk, hogy nem is ismerjük fel azt a tényt, hogy európai kultúránkat, megvallott keresztény hitünket nem is a migránsoktól, azok miénktől eltérő hitétől kell féltenünk, sokkal inkább saját magunktól. Attól a kényelmességtől, mely előtérbe helyezi mindennapjainkban a múló dicsőségek és egyszerű élvezeti cikkek hiánya miatti sóvárgásunkat, az európai kultúrát leginkább meghatározó keresztény közösségekben való kiteljesedésünkkel szemben.

Kultúránkat, hitünket féltő felvetések alkalmával mindig Máté evangéliumának 25 fejezete és főleg annak 29 verse jut eszembe.

„Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik;

akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.”

Ez a vers engem mindig arra figyelmeztet, hogy nekünk Európában, nekünk Magyarországon, nekünk Budapesten, Újpesten és nekünk, újpesti evangélikusoknak nem kisebb a feladatunk most, mint kiállni hitünkért, kiállni azokért az értékekért, melyek fontosak egy keresztény európai számára!

Azt kívánom ezen kiadványon keresztül önnek, hogy adventhez és Jézus Krisztusunk születésnapjához közeledve élje meg hitét minél gyakrabban. Tapasztalja meg sokszor hitének meglétét. Imáiban kérje Jézusunkat, hogy segítsen ezt a hitet megismertetni olyanokkal, akik még nem is tudják, mennyire szükségük van egy mennyei barátra!

Áldott, békés karácsonyt kívánok lelkész elnöktársam nevében is önnek és szeretteinek, a közelgő új esztendőre sok örömöt, szeretet és egészséget!

Haba Gábor