Az IMA ereje és a megkésett köszönet
2015 szeptember 29. nagy nap volt családunk életében: most ünnepeltük a férjem „első éves” születésnapját!
Tavaly ilyenkor – mint kiderült a 3. szívinfarktusa után – a Szegedi Érsebészeti Klinikán egy 4 eres bypass műtéten esett át Lacikám (mert lehet bár 76 éves, nekem mégis a LACIKÁM!).
Két és fél hónap kétségek között, tüdőgyulladás, különféle fertőzések, ezer megpróbáltatás után végre hazakerült az én drága párom, amit MINDNYÁJATOKNAK köszönök!
Hallottam, milyen sokan imádkoztatok értünk, s én hiszem, tudom, hogy a sok fölfelé szálló imádság eredménye, hogy a férjem él.
Próbáltam megköszönni, akikről biztosan tudtam, hogy Laciért kiáltottak az Úrhoz, de mi lesz azokkal, akik az ismeretlen Kárpáti László egészségéért ostromolták az eget? Nekik nem jár hála?!
Mulasztásomnak pusztán az volt az oka, hogy nem tudtam, hogyan, milyen fórumon fordulhatnék felétek testvérek? S ma a lelkész úr látogatása során, amikor véletlenül szóba került a „gyülekezeti híradó” ötlött belém: itt a megoldás!
Viszonzást nem tudva nyújtani, de nagyon hálásan és ezerszer köszönök minden egyes fohászt, amit a férjemért őt ismerve, vagy ismeretlenül mondtatok! Nap, mint nap tapasztalhatjuk az ima hatalmát, s mérhetetlen erejét! Mindenkit csak arra buzdítok, bármilyen – a legkisebbnek tűnő- bajunkkal, problémánkkal is bátran álljunk Istenünk elé, s kiáltsunk! Biztos meghallgat. Lehet, hogy nem rögtön, nem ma, de az IMÁDSÁG felszállt, számon van tartva, s időben jön a nekünk legmegfelelőbb válasz. Egyik kedves és idevágó Ige:
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok,
mindenért hálát adjatok.”
1 Thessz. 5, 16-18.
Ezt gyakoroljuk! Isten áldja az egész gyülekezetet!
Hálás szeretettel: Kárpáti Éva
Ünnepvarrás
Egy új könyvet ajánlunk a testvérek figyelmébe, amely Ünnep várás/varrás címmel jelent meg. Hatvanhárom textilkép Sólyom Irén hitvallása, színekben, alakokban, árnyalatokban és harmóniában. A képek, jelképek mellé Varga Gyöngyi és Csorba István meditatív verses gondolatai kerültek. Az újpesti bibliakörös testvérekkel látogattuk meg a Zuglói Templomban elhelyezett kiállítást, ahol sokak örömére a letisztult képek valódi szépséget és művészi ihletettséget hordoztak magukban. A gazdag tartalmú könyv ezt a kiállítást összegzi, ahol az alkotás öröme, a kreativitás ihlete és a szemlélődés méltósága találkozik egymással. Ajánljuk a testvérek figyelmébe.
Hol a boldogság mostanában?
„…keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát;
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől;
mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől.
Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)
Petőfi Téli világ című versének refrénjében felteszi a nagy kérdést: „Hol a boldogság mostanában?” S nyomban folytatja is a válasszal: „Barátságos, meleg szobában.” Kosztolányi Dezső egyik novellájában élete legboldogabb élményeként egy téli utazást tart számon, amikor a lucskos, sáros, szürke, latyakos, lehangoló tájak látványa után a vonatablakból megpillantja a szikrázóan fehér, tiszta, csillogó hófödte hegyeket, s a vidáman hógolyózó, önfeledt gyerekeket. Ekkor lelkét olyan mámorító érzés hatja át, hogy soha nem tudja elfelejteni.
Ha közvélemény-kutatást tartanánk arról, hogy kinek mit jelent a boldogság, körülbelül az alábbi válaszokat kapnánk: sok pénz, jó állás magas fizetéssel, kevés elfoglaltsággal, gond nélküli élet, szórakozás, szép kertes családi ház, nyaraló, harmonikus családi élet, menő kocsi, drága, márkás ruhák, magas életszínvonal, külföldi utazások.
Aki boldog életre vágyik, vajon hol találja meg? Aki szerint a pénz a titok nyitja, s szegény országban született, mit tegyen? A szerényen kereső átlagember pakolja föl kis motyóját, s induljon el a mesebeli Kánaánba, a tejjel-mézzel folyó országba, Germanybe? Vagy másképp: Germoneyba? Mert az szép ország? És ott majd kérem a pénzemet? Vagy menjek tovább inkább Swedenbe? Vagy Finnországba?
Ha valami itthon nem tetszik, hagyjak itt csapot-papot, s menjek külföldre – főleg nyugatra –, mert ott megbecsülnek? Mert ott egy takarítónő a többszörösét keresi, mint nálunk egy orvos vagy egy tanár? Legyek edénymosogató egy étteremben, vagy kiszolgáló a McDonald’s-ban, szállodai szobalány, netán babysitter? És akkor mi lesz velem? Boldog leszek? Már nem kell majd számolnom a forintjaimat hó végén?
De hát ez lenne az élet manapság? Hogy mit milyen könnyen tudok megvenni? Ennyi lenne az egész? Egy szempillantás alatt itt tudom hagyni a szüleimet, a testvéreimet, a barátaimat, a megszokott környezetemet, a sok erőfeszítéssel berendezett ízléses lakásomat, a munkahelyemet, a kollégáimat, a városomat, a hazámat? Elmenjek migránsnak Ausztriába, Angliába, Hollandiába, Németországba vagy még északabbra? Vigyem magammal az ártatlan gyerekemet is, hogy egy „megfelelő”, „nívós” környezetben nőjön fel, s később már a nagyszüleivel se tudjon az anyanyelvén magyarul beszélgetni? A megkeresett eurókból majd vehetek elegáns lakást és márkás kocsit? Boldog leszek így? És mi lesz a lelkemmel? Nem lesz hiányérzetem? Ki fog szeretni? Ki fogja megkérdezni, mi van velem? Hogy vagyok?
A sok kivándorlónak eszébe jut-e a régi idők karácsonya, amikor még együtt volt a család, s boldogan ölelték egymást Jézus érkezésekor? Lesznek-e még ilyen karácsonyok? Tudunk-e még majd örülni egymás mosolyának, megérint-e még bennünket a szeretet szívet betöltő érzése?
Ha netán rossz irányba indultunk volna el a boldogság keresésére, s rájövünk, hogy nem ott van, ahol gondoltuk, nem kell elkeserednünk, mert visszafelé is van út: HAZA!
A betlehemi jászolban megszületik Jézus, s mi, „világutazók” kerekedjünk fel három királyok módjára, s tegyük tiszteletünket az Isten fiánál! Vigyünk gazdag ajándékokat: tömjént, aranyat, mirhát, de legfőképpen a szívünket!
Juhászné Szabó Erzsébet