Ünnepvarrás

Egy új könyvet ajánlunk a testvérek figyelmébe, amely Ünnep várás/varrás címmel jelent meg. Hatvanhárom textilkép Sólyom Irén hitvallása, színekben, alakokban, árnyalatokban és harmóniában. A képek, jelképek mellé Varga Gyöngyi és Csorba István meditatív verses gondolatai kerültek. Az újpesti bibliakörös testvérekkel látogattuk meg a Zuglói Templomban elhelyezett kiállítást, ahol sokak örömére a letisztult képek valódi szépséget és művészi ihletettséget hordoztak magukban. A gazdag tartalmú könyv ezt a kiállítást összegzi, ahol az alkotás öröme, a kreativitás ihlete és a szemlélődés méltósága találkozik egymással. Ajánljuk a testvérek figyelmébe.

 

Karácsony esti imádság:

/Kérjünk meg a családból egy gyermeket, hogy olvassa fel hangosan ezt az imádságot az otthoni gyertyagyújtás alkalmával. Valódi gyermek hiányában gyermeklelkű felnőtt is megteszi/

 

Köszönjük a legszebb estét,

Jézus Krisztus születését.

Köszönjük, amit hozott,

Karácsonyi angyalod

 

Légy kísérője azoknak,

kik ilyenkor úton vannak.

Adj nekik is szép ünnepet,

kik dolgozni kénytelenek.

 

Bújjék hozzád, aki árva,

mint anyjához a kismadárka.

Védő szárnyad melegítse,

Szívét jó kedv felüdítse.

 

Boldog legyen felnőtt, gyerek

Szeressék egymást az emberek

Ha valaki mégis sírna,

Legyen, aki vigasztalja.

 

Mindenkinél gyújts világot,

Legalább egy gyertyalángot.

Gyertya lángja üzenet:

Jézus értünk született.

 

Gyülekezetünk az interneten

Gyülekezetünk közösségének több internetes megjelenési formája van. Körlevelekkel érjük el azokat, akik e-mail címüket megadták, így az események időpontjai mindenkihez gyorsan elérkeznek. Egy-egy alkalom megszervezése sok önkéntes segítő munkáját igényli, szerencsére a munkatársak levelező fóruma ebben is segít. Gyors megoldást jelent ez a lehetőség sok esetben. Így mindenkit kérek, aki emailben szeretne értesítéseket kapni, vagy szeretne csatlakozni az önkéntes munkatársak közösségéhez, küldje el email elérhetőségét, így bővülhet és hatékonyabbá válhat gyülekezetünk levelező listája. A facebook közösségi portálon jelen van gyülekezetünk, énekkarunk, ifjúságunk. Ezek a csoportok képeket és eseményeket osztanak meg egymással, így segítve a gyorsabb kommunikációt. Az Újpesti Evangélikus Énekkar ebben az esztendőben Fotópályázatot hirdetett 2015 Fotója címmel. A beérkezett pályaműveket összegzik és értékelik, majd a Karácsonyi Zeneest alkalmával kiállítják, és a nyereményeket kiosztják. Örülünk annak, hogy ezzel a kreatív ötlettel ismét színesedett gyülekezetünk élménytára, így sokak számára válhat lehetőséggé a templomi jelenlét megerősödése. Köszönet a szervezőnek és az ötletgazdának dr. Györgyi Piroskának.

Elérhetőségeink: Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Facebook: https://www.facebook.com/Újpesti-Evangélikus-Gyülekezet

Honlap: https://ujpest.lutheran.hu

 

Karácsonyi Üzenet

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.“ János evangéliuma 1,14

Karácsony ünnepén vegyük észre azt a dicsőséget, amely Isten dicsősége, és lássuk meg azt a kegyelmet, amely az ember osztályrésze Jézus által. Így kívánok mindenkinek Istentől megáldott boldog karácsonyi ünnepeket.

Solymár Péter

Hol a boldogság mostanában?

 

„…keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát;

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől;

mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől.

Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)

 

Petőfi Téli világ című versének refrénjében felteszi a nagy kérdést: „Hol a boldogság mostanában?” S nyomban folytatja is a válasszal: „Barátságos, meleg szobában.” Kosztolányi Dezső egyik novellájában élete legboldogabb élményeként egy téli utazást tart számon, amikor a lucskos, sáros, szürke, latyakos, lehangoló tájak látványa után a vonatablakból megpillantja a szikrázóan fehér, tiszta, csillogó hófödte hegyeket, s a vidáman hógolyózó, önfeledt gyerekeket. Ekkor lelkét olyan mámorító érzés hatja át, hogy soha nem tudja elfelejteni.

Ha közvélemény-kutatást tartanánk arról, hogy kinek mit jelent a boldogság, körülbelül az alábbi válaszokat kapnánk: sok pénz, jó állás magas fizetéssel, kevés elfoglaltsággal, gond nélküli élet, szórakozás, szép kertes családi ház, nyaraló, harmonikus családi élet, menő kocsi, drága, márkás ruhák, magas életszínvonal, külföldi utazások.

Aki boldog életre vágyik, vajon hol találja meg? Aki szerint a pénz a titok nyitja, s szegény országban született, mit tegyen? A szerényen kereső átlagember pakolja föl kis motyóját, s induljon el a mesebeli Kánaánba, a tejjel-mézzel folyó országba, Germanybe? Vagy másképp: Germoneyba? Mert az szép ország? És ott majd kérem a pénzemet? Vagy menjek tovább inkább Swedenbe? Vagy Finnországba?

Ha valami itthon nem tetszik, hagyjak itt csapot-papot, s menjek külföldre – főleg nyugatra –, mert ott megbecsülnek? Mert ott egy takarítónő a többszörösét keresi, mint nálunk egy orvos vagy egy tanár? Legyek edénymosogató egy étteremben, vagy kiszolgáló a McDonaldsban, szállodai szobalány, netán babysitter? És akkor mi lesz velem? Boldog leszek? Már nem kell majd számolnom a forintjaimat hó végén?

De hát ez lenne az élet manapság? Hogy mit milyen könnyen tudok megvenni? Ennyi lenne az egész? Egy szempillantás alatt itt tudom hagyni a szüleimet, a testvéreimet, a barátaimat, a megszokott környezetemet, a sok erőfeszítéssel berendezett ízléses lakásomat, a munkahelyemet, a kollégáimat, a városomat, a hazámat? Elmenjek migránsnak Ausztriába, Angliába, Hollandiába, Németországba vagy még északabbra? Vigyem magammal az ártatlan gyerekemet is, hogy egy „megfelelő”, „nívós” környezetben nőjön fel, s később már a nagyszüleivel se tudjon az anyanyelvén magyarul beszélgetni? A megkeresett eurókból majd vehetek elegáns lakást és márkás kocsit? Boldog leszek így? És mi lesz a lelkemmel? Nem lesz hiányérzetem? Ki fog szeretni? Ki fogja megkérdezni, mi van velem? Hogy vagyok?

A sok kivándorlónak eszébe jut-e a régi idők karácsonya, amikor még együtt volt a család, s boldogan ölelték egymást Jézus érkezésekor? Lesznek-e még ilyen karácsonyok? Tudunk-e még majd örülni egymás mosolyának, megérint-e még bennünket a szeretet szívet betöltő érzése?

Ha netán rossz irányba indultunk volna el a boldogság keresésére, s rájövünk, hogy nem ott van, ahol gondoltuk, nem kell elkeserednünk, mert visszafelé is van út: HAZA!

A betlehemi jászolban megszületik Jézus, s mi, „világutazók” kerekedjünk fel három királyok módjára, s tegyük tiszteletünket az Isten fiánál! Vigyünk gazdag ajándékokat: tömjént, aranyat, mirhát, de legfőképpen a szívünket!

Juhászné Szabó Erzsébet

Tavasszal tartottuk dr. Fischl Vilmos evangélikus lekész, MEÖT fötitkár, külügyi szakértő előadását az Iszlám állam kihívásai címmel, most az ott elhangzottakat foglaljuk össze.

„A könyvek népe – zsidó, keresztyén, muszlim – elviekben egymás közt nem térít, nem folytat háborút és tiszteletben tartják a másik kultúráját. Ám ez sokkal összetettebb, mint gondolnánk. Ha csak az arab nyelvere gondolunk, akkor ez belátható, hiszen számos törzsi dialektus van használatban. Például egy kuvaiti nem érti egy líbiai vagy szíriai arab nyelvét, a különböző dialektus miatt. A Korán nyelve persze egységesen irodalmi arab, amelyet minden arab országban tudnak olvasni, és lehet a Korán nyelvét beszélni is, bár azt kevesen tudják jól használni. Az iszlám öt alappillére a következő:

·        nincs más isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája

·        zakat: évi jövedelmük 2,5 százalékát a szegények javára kell felajánlaniuk

·        szaláh: naponta ötször kell imádkozni

·        ramadán: évente egyszer egy hónapig böjtölnek

·        hadzs: életük során legalább egyszer el kell jutniuk Mekkába a szent városba

Bár sok a hasonlóság az arab országok között, de mégsem olyan egyszerű közöttük a jó kapcsolat. Egyszerű példa erre az, hogy a gazdagabb arab országok nem fogadják be a menekülteket (lásd: Kuvait, Szaúd-Arábia, Katar, Arab Emirátus). Természetesen tudunk olyan arab országokról, akik nagy áldozatokat hoznak a bevándorlók területén, ilyen például Jordánia és Libanon.  

Az arab világban a vallás, a politika és a kultúra ma is szervesen összetartozik, mely a bevándorlók számára is magától értődő. Éppen ezért a szekularizált keresztyén Európa számukra komoly lehetőség.

Az illegális bevándorlók tömege négyféle csoportból áll. A ténylegesen menekültek, kiknek országukban háború dúl, vagy vallási és politikai okokból menekülnek (max. 5%),  a gazdasági migránsok, kik jobb élet reményében indulnak el mély szegény környezetükből (80%), azok a fiatal férfiak, akik a besorozás elől szöknek (10%), és a közöttük megbúvó harcosok (5%). Velük kapcsolatban nem mehetünk el a terrorizmus mellett.

A terror szó félelmet jelent, melynek alapja az aszimmetrikus hadviselés, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy kivel és mivel állunk szemben. Tehát a helyzet roppant összetett.

Magyarország megvédte déli határait és ennek köszönhetően ma nem haladnak át rajtunk tízezrével a migránsok, de a probléma közös, hiszen Európának részei vagyunk. Németország a célállomása a legtöbb migránsnak. A német társadalom nagy része úgy gondolkodik, hogy a második világháború után nekik jóvátételt kell vállalniuk. Talán ez is része annak a nagyfokú naivitásnak, ami ma látható a bevándorlók kapcsán, hiszen köztük igen nagy az elmaradottság, 80 százalékuknak semmilyen végzettsége nincs. Nehéz feladat őket integrálni, szinte lehetetlen, hiszen a gazdagabb arab országokban is nagyobb létszámban dolgoznak bangladesiek, pakisztániak, indiaiak.

A kitoloncolás, mint lehetőség adott, de ennek kivitelezése is számos feszültséggel jár. A probléma számos nehézséget tartalmaz, hiszen a Föld készletei végesek és a társadalmi különbségek miatt az ellentétek kiéleződnek.

Fischl Vilmos

Tisztelt Olvasó, kedves Testvérem!

 

Adventre készülve érdemes önvizsgálatot tartanunk. Érdemes megvizsgálnunk, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben milyen emberként éltünk, milyen emberként dolgoztunk, viselkedtünk környezetünkkel. Vizsgáljuk meg hitünket és tetteinket! Ne féljünk bevallani és megbánni Istenünknek hibáinkat!

Sokszor hallottuk már ebben az időszakban az üzletekben, bevásárlóközpontokban azt a szülőktől elhangzott mondatot, melyben a gyermek erőn felüli kérését, kívánságát kommentálják: azt majd a Jézuska hozza! Igen, egyre gyakrabban csak akkor hivatkozunk rá, akkor kérjük segítségét, amikor első látásra is tudjuk, hogy az előttünk álló feladat bizony meghaladja képességeinket, túl van lehetőségeink határán.

Az egyszerű, már rutinná váló feladatok elvégzése közben megfeledkezünk róla. Erősnek és tántoríthatatlannak érezzük magunkat. Olyannak, akit senki sem állíthat meg, akit semmi sem zökkenthet ki. Pedig mennyire nem vagyunk tudatában valódi lehetőségeinknek, fel sem foghatjuk! Elvégezzük feladatunkat pontosan ugyanúgy, mint előtte ezerszer. Nem vesszük észre kopogtatását, nem keressük társaságát, megfeledkezünk arról a segítségről, támogatásról melyet tőle kaptunk.

Pontosan ugyanúgy, mint előtte ezerszer!

Böjte Csaba nemrégiben, a migránsok miatt kialakult, feszült helyzettel kapcsolatban a következőket mondta az őt megkérdező újságírónak: „A Jóisten, úgy látom, a migrációs kérdéssel egy jó nagy fakanalat ragadott, és elkezdte kavarni ezt a hatalmas fazekat. Isten azt szeretné, hogy térjünk észhez, térjünk meg, különben elveszünk.”

Osztom véleményét!

Annyira elkényelmesedtünk a rutin feladatok elvégzésétől, annyira önhitté váltunk, hogy nem is ismerjük fel azt a tényt, hogy európai kultúránkat, megvallott keresztény hitünket nem is a migránsoktól, azok miénktől eltérő hitétől kell féltenünk, sokkal inkább saját magunktól. Illetve attól a kényelmességtől, mely előtérbe helyezi a mindennapokban a múló dicsőségek és egyszerű élvezeti cikkek hiánya miatti sóvárgásunkat, az európai kultúrát leginkább meghatározó keresztény közösségekben való kiteljesedésünkkel szemben.

Kultúránkat, hitünket féltő felvetések alkalmával mindig Máté evangéliumának 25 fejezete és főleg annak 29 verse jut eszembe.

„Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik;

akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.”

Félreértés ne essék! Ez a vers nem az anyagi javakról szól, ahogyan azt sokan, ezeket a sorokat kifordítva értelmezik! Ez a vers és ez az egész tanítás igenis a hitünkről és a hitünk megélése közben tapasztaltak átadásáról szól!

Ez a vers engem mindig arra figyelmeztet, hogy nekünk Európában, nekünk Magyarországon, nekünk Budapesten, Újpesten és nekünk, újpesti evangélikusoknak nem kisebb a feladatunk most, mint kiállni hitünkért, kiállni azokért az értékekért, melyek fontosak egy keresztény európai számára!

Ön, kedves olvasó most velem együtt gondolhatja, hogy ez egy tipikusan „majd a Jézuska hozza!” feladat. Olyan, ami első ránézésre tényleg meghaladja képességeinket.

Pedig nem így van! Gondoljuk csak végig, hogy milyen valós cselekedetek várhatnak ránk a feladat elvégzése közben!

Először is minden nap meg kell élni hitünket hálaadással, imával. Minden vasárnap Istentiszteleten meghallgatjuk Isten igéjét, megvalljuk hitünket és bűneinkért feloldozást kérünk. Lelkészünk vezetésével részt veszünk minden olyan eseményen, rendezvényen, melyeken bizonyságot tehetünk Isten és Jézus Krisztus segítségével megoldott gondjainkról. Boldogan és kiegyensúlyozottan élünk.

De mi történik akkor, ha ehhez a mindennapi rutinhoz is kérjük Istenünk és Krisztusunk segítségét? Talán kevesebb terhet kell cipelnünk és az így nyert energiát felhasználva, segíthetünk másoknak is azzal, hogy megosztjuk velük Istenünk mindenre és mindenkire szétáradó szeretetét és kegyelmét? Talán az történik, hogy nem csupán elvárjuk a számunkra felfoghatatlan, féltő szeretet, hanem valóban teszünk is azért, hogy ezt megéljük minden percben? Talán az történik, hogy életünket, hitünket, elhivatottságunkat például állítva mások elé ők is megélik, vagy újra megélik hitüket és megnyugvást találnak közösségünkben?

Talán. De a három közül bármelyik is valósul meg, már elmondhatjuk, hogy nekünk van! Nekünk van és erős a mi hitünk. És mert nekünk van, ezért szaporodhat is, és így vezethetünk új testvéreket Istenünk színe elé kézenfogva.

Azt kívánom ezen kiadványon keresztül önnek, hogy adventhez és Jézus Krisztusunk születésnapjához közeledve élje meg hitét minél gyakrabban. Tapasztalja meg sokszor hitének meglétét. Imáiban kérje Jézusunkat, hogy segítsen ezt a hitet megismertetni olyanokkal, akik még nem is tudják, mennyire szükségük van egy mennyei barátra!

Áldott, békés karácsonyt kívánok lelkész elnöktársam nevében is önnek és szeretteinek, a közelgő új esztendőre sok örömöt, szeretet és egészséget!

Haba Gábor, az Újpesti Evangélikus Egyházközség felügyelője

Decemberi alkalmak:

December 6-án Istentisztelet 9 órakor Káposztásmegyeren 10 órakor Újpesten

December 8-án 18 órakor Hölgykoszorú

December 10-én 10 órakor Baba-mama kör

December 13-án 10 órakor Istentisztelet Újpesten Igét hirdet: Solymár Gábor

December 13-án 17 órakor Evangélikus műsor az Újpest Karácsonyi Vásárban

December 15-én 18 órakor Munkatársak, presbiterek évadzárója

December 19-én 17 órakor Karácsonyi Zeneest az Újpesti Evangélikus Énekkarral

December 20-án 10 órakor Gyermekek karácsonya, Karácsonyi vásár

December 24-én 16 órakor Szenteste liturgiája

December 25-én 10 órakor Karácsonyi Istentisztelet

December 26-án 10 órkaor Karácsony 2. napja Istentisztelet

December 27-én 10 órakor Istentisztelet

December 31-én 17 órakor Óévi Istentisztelet

Január 1-én 10 órakor Újévi Istentisztelet

Kedves Testvéreink! Körlevelünkben szokás szerint kérjük, hogy aki még nem rendezte egyházfenntartói-járulék befizetését, a mellékelt csekkel szíveskedjék megtenni vagy gyülekezetünk számlaszámára adományukat átutalni!

Gyülekezetünk számlaszáma:11704007-20183107-00000000

Köszönünk minden adományt és segítséget!