Lelkészi jelentés 2019

„Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.„ Máté evangéliuma 13. fejezet

2019-ben Jézus intő és bátorító szavai egyszerre szólítanak meg bennünket gyülekezeti életünk tükrébe tekintve. Érezzük az ítélet súlyát és mértékét, mert ugyan társadalmunk gazdasági mutatója egyre jobb életkörülményeket biztosít, de az emberek szíve sokszor vált érzéketlenné Isten és Embertárs felé. A Biblia azt mondja megkövéredet az ember szíve, a 21. században ezt úgy mondjuk, közönyösség és érzéketlenség.

A fogalmak mélységében ott van az az ambivalencia, hogy az emberi diagnózis és ismeret egyre terjedő hatalmában mégis egyre tudatlanabbak és értetlenebbek vagyunk Isten áldásában. Az evangélium ereje az a megszólítás, amellyel gyülekezetünk is gazdagodott, hogy a külső körülmények ellenére Isten világossága és hívó szava most és itt érint meg bennünket, és változtat hívő koldusokká. Az idők jelei tanuságot tesznek olyan kérdésekről, amelyek hitünket is próbára teszik, de hisszük és valljuk, hogy Isten bölcsességet adó hatalma bennünket is megszólít. Olyan világban élünk, amikor szinte mindenki tanácsadó és szakértő. Ma mindenki mindenhez ért, és ezt kifejezésre is juttatja. Legyen szó háborúról vagy békéről, gazdaságról vagy környezetvédelemről, emberségről vagy társadalompolitikáról, de egyre inkább jellemző az a kommunikációs robbanás, amikor mindenkinek mindenről véleménye, tudása és ismerete van. Ebben a világban jelenik meg az az életérzés, amikor Istenről is inkább kioktatnak az emberek, mint inkább tanítvánnyá válnának. Hosszú évtizedek ideológiai  és gyakorlati materializmusa sodrásában élve, egyre kevesebben látják és hallják Jézus magvető áldását. Mégis gyülekezetünk egyetlen reménysége marad, hogy Isten munkálkodásában az az útfélre, tövisek és a sziklák közé is magok hullanak, hogy Isten ígérete szerint a jó földbe hullott mag sokszoros termést hoz.

Istentiszteleti alkalmainkat a liturgikus rendnek megfelelően tartottuk, több réteg-istentisztelettel próbáltuk megszólítani a családokat, fiatalokat és a káposztásmegyer területén élőket.  Ebben az esztendőben az iskolai hittanosokra fókuszálva a családi istentiszteleteket erősítettük, voltak olyan Lego játékkal színesített alkalmak, amelyek igazán családiassá tették istentiszteleti életünket. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezek az alkalmak mindig nagyobb látogatottsággal zajlottak le, így sokan először kerültek kapcsolatba a templommal gyermekük hitoktatása kapcsán, de az is biztos, hogy sajnos a hitoktatáson keresztül keveseket tudunk integrálni gyülekezeti életünkbe. A családi istentisztelet támogatására segítők körét hoztuk létre, ahol az egyes feladatokat tudtuk delegálni, de sajnos ez a munkatársi közösség is erősítésre szorul. Nagy előrelépés volt az évben, hogy szeptembertől Márki Zsuzsanna személyében főállású hitoktatója van a gyülekezetnek. Zsuzsanna lelkesedéssel és szakértelemmel szervezi a családi istentiszteletek gyerekmunkáját. Közvetlen személyiségének köszönhetően munkatársakat is talál maga mellé. Sajnos nem sikerült családokat úgy integrálni az istentiszteleti alkalmakra, hogy vendéglátóként személyes küldetésnek tekintsék az istentiszteletet. Előkészületek és utómunkálatok tekintetében ugyan volt egy-egy család aki ezt a feladatot felvállalta, de ők vannak kisebbségben. Sok esetben a lelkészre és családjára hárul az a feladat, hogy a feltételeket biztosítsa és „elpakolja”. Jó lenne ezen a területen előbbre lépni. A gyakorlati életben ez úgy jelenik meg, hogy az akítv segítő támogató gyülekezeti tagok is kicsit késve érkeznek, hátul ülnek a templomban és rögtön távoznak. Ezen biztos változtatni kell a jövőben, mert nem lehet egy személyes show az Istentisztelet. Igehirdetésben segítettek: Solymár Gábor, dr. Solymár Mónika, Fekete Adrienn Mercédesz, Kertész Géza és dr. Darvas Anikó. A templomi alkalmak látogatottsága megegyezik az előző évek átlagához, kicsit kevesebben járnak, de nem tekinthető érdemi elmozdulás, az átlag 60 körüli létszámtól, bár sok új „ismeretlen” testvér is megjelenik közöttünk. Az istentiszteletek méltóságát a kántori, zenei szolgálat mindig erősíti, így köszönöm meg a kántor ifj. Blázy Lajos, Solymár Gáborné Újházy Márton orgona és Molnár Imre blokflőte áldozatos készülését, szolgálatát.

Hitoktatás

Ahogyan említettem, ebben az esztendőben a hitoktatás feladatait főállású hitoktatót kaptunk Márki Zsuzsanna személyében, munkájával elégedettek lehetünk, mert nem csak a hitoktatásban de a gyülekezeti feladatvállalásban is segédkezik. Köszönöm Farkas Enikő, Solymár Gáborné, Solymár Gábor, Bonnyai Zsuzsanna és Darvas Anikó segítő munkáját, de én magam is heti 6 órában hitoktatást tartok, így személyesen tapasztalom meg az örömöket és anomáliákat, amelyek ezen a területen jelen vannak. Örülök, hogy a hitoktatók rendszeresen munkamegbeszélést tartanak, így erősítik a feladatvállalást.

Programok sokasága – Óév napján és most is bemutatott gyülekezeti diasorozatban is láthatjuk, milyen sokrétű és sokszínű programok erősítették gyülekezetünk hitéletét. Talákozás a Dunakeszi evangélikus gyülekezettel, gyülekezeti farsang, anyák napi aszfaltrajz alkotás, Lego-alkotások sokasága, konfirmandusok tábora, gyülekezeti közösségi ezermesternap, énekkari fellépések, templomkerti bográcsozás, és sok más alkalom színfoltot adott az évnek, de hitünk és reményünk mégis arról tesz tanuságot, hogy a színek igazi világosságát Isten útmutatása adhatja meg. Ez az útmutatás kell akkor is, amikor a hitéleti programok csökkenéséről beszélünk. Egyre kevesebb bibliaóra, esti áhítat és imádságos találkozás jellemzi gyülekezetünket. Keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül a programok lelkisége közel kerül az emberekhez. Jó kezdeményezés a nyitott templom órája, mert így egy-egy érdeklődő személyesen kaphat lelkigondozói támogatást a beszélgetéseken keresztül. Talán ez is egy olyan kortünet, amikor azt tapasztalom, hogy a közösségi elcsendesedések és áhítatok helyett az egyéni áhítatokat részesítik előnybe. Házi áldás, személyes feloldozás, egyszemélyes áhítat, kazuális bejelentések áhítattá formálása ma olyan új jelenség, amelyet jobban magunk előtt kell látnunk.

Káposztásmegyeri misszió

2019-ben sajnos a misszió területén nem történt változás. Ma is megoldatlan a templomépítés kérdése, és a gyülekezetrész nem tud látványosan megerősödni, inkább a csökkenés felé mutat tendenciát. Sajnos 3 év távlatában inkább kevesebben vannak az evangélikus missziói gyülekezet után érdeklődök, és az elköteleződésük lelki illetve anyagi áldozatvállalásuk is erőtlenebbé vált. Mindezeket figyelembe véve olyan lépésekre is szükség lehet, amelyben ezt a területet egy teljesen új mederbe terelve próbáljuk meg tovább folytatni. Bíztató jelek még vannak, hiszen a kézműves foglalkozásokkal, az esztendőben kísért konfirmandus fiatalokkal és családtagjaikkal erősödött egy olyan bázismag, amely a gyülekezetrész magját jelentheti, de sajnos ezek az alkalmak és a már meglévő tagok kohéziója sem tudta érdemben jelenvalóvá tenni a misszió küldetését. Ebben az esztendőben is több káposztásmegyeri család vagy személy jelentkezett az újpesti templomnál, akik nem kívántak a misszió munkájában részt venni. dr. Darvas Anikó munkája elsősorban a hitoktatásban erősítette a gyülekezetrész misszióját, de köszönet illeti Farkas Enikő presbiter vállalásait is.

Társadalmi jelenlétünk: Kerületünk társadalmi életében aktívan részt vállalunk, közéleti alkalmakon képviseljük gyülekezetünket. Véleményünkre és jelenlétünkre több szinten számítanak. Jó a kapcsolat az újonnan választott Önkormányzattal is, de nehéz megtalálni az Újpesti Lokálpatrióta érzés igazi minőségi tartalmát, amely áthatná szolidaritársunkat és testvériességünket a közéletben. Örömteli volt az a kezdeményezés, amelyet még a régi önkormányzattal közösen indítottunk, hogy a templomunk szomszédságában levő parkban

Gyülekezeti nehézségek:

A társadalomban egyre több az egyház iránt közönyös vagy ellenséges hangulatú ember

Elkötelezett testvérek betegségei, amelyek még a bibliaórai közösséget is próbára tették.

Kicsiség megélésének frusztrációja helyett a bizalmi légkör felszabadító ereje kellene hogy megtapasztalható legyen, de ezt ritkán tudjuk átsugározni magunkon. A családtámogatási rendszer miatt egyre többen költöznek az agglomerációba, így már nem tudunk hathatós kapcsolatot tartani velük.

Gyülekezeti örömök:

Többen ott vannak az Evangélikus Hittudományi Egyetem képzésein, lelkész szakos és hitoktató szakos egyetemistáink örömteli színfoltjai gyülekezetünknek.

Elkezdődött az ifjúság megszólítása, ebben Blázy Mártonnak kiemelkedő szerepe van.

Több pályázattal tudtunk élni, így látványossá váltak bizonyos fejlesztések.

Mint minden évben, így ebben az esztendőben is igazi „motorja” volt gyülekezetünknek az énekkar, lelkesedésük és ötleteik gazdagították közösségi életünket. Itt is megköszönöm dr. Györgyi Pisoka karmesteri feladatvállalását.

Műszaki feladatok: A sekrestye felújítása, egységes bútor került kialakításra a gyülekezeti teremben, a templomablakok cseréjének kivitelezése megszépítette templomunkat. Ezek csak szavakban jelzik a felújítási, karbantartási munkákat, de öröm volt megtapasztalni, hogy ezen a területen sokat vállaltunk ebben az esztendőben.

Kazuáliák, keresztelő –sajnos ebben az évben kevesebben jelentkezetek keresztelőre. Konfirmáció kapcsán erős csapat volt és remény van arra, hogy megmaradnak gyülekezeti közösségünkben a konfirmandusok. A temetési és esküvői szertartások száma átlagos volt.

Egyházkormányzat: a presbitérium munkatempója, csapatépítése, a békesség és megbecsülés útjelzői mellett kell hogy haladjanak. A presbitérium végezte munkáját, ki-ki maga lelkiségének és habitusának megfelelően részt vállalt a tisztviselői mandátumban, de még mindig van tennivaló arra nézve, hogy a presbiterek valódi elöljárók legyenek, akik imádságban, közösségben vállalásokat tesznek. A mai körülmények között elengedhetetlen az együttműködés erősítése egymással és más gyülekezetekkel, szervezetekkel. Jó lenne erősíteni a presbiteri közösség összetartását, vezetését, ebben a jövőre nézve vannak még feladataink. Nagy öröm volt megélni az esperesi vizitációt. Egyrészt azért mert mindent rendben és helyesen talátak: szabályzatok és hivatali jelentések, anyakönyvek és gazdasági ügyiratok egyaránt áttekintésre és igazolásra kerültek. Másrészt az „esperesi diagnózis” kedvezően láttatta gyülekezetünk lelki és közösségi helyzetét.

Gazdaságilag gyülekezetünk nincsen rózsás állapotban. Felújítási és karbantartási munkálatokat csak pályázati támogatásból tudunk megvalósítani, még a lelkész fizetéséhez is központi támogatást veszünk igénybe. Egyes számítások szerint, ahhoz, hogy az egyház önmagát (gyülekezeteit, egyházmegyéit és püspöki hivatalait eltartsa kb. 5* annyi egyházfenntartói támogatásra lenne szüksége. Nekünk is keresnünk kell az egyházfenntartás jó rendjét, amely a 21. század kihívásainak felel meg, amely nem jelent kapzsiságot, de nyugodt és kiegyensúlyozott gazdasági stabilitást ad a jövőre nézve. Szomorú statisztikát lehetne abból összeállítani, hogy 5 éves bontásban csupán kb. 80 olyan tag van, aki rendszeresen támogat bennünket a minimálisan elfogadható egyházfenntartás mértékével (5000 ft/év). Ebben az esztendőben is kevesebben fizettek egyházfenntartói járulékot, 162 fő 500 ft – 400000ft között, bizakodásra egyedül az adhat okot, hogy egy kicsit több adomány érkezett támogatásként. Gyülekezetünk tagjaitól adomány, perselypénz és egyházfenntartói járulék címen 5,3 millió érkezett be. Ez az összeg kevés egy hivatal vezetésére, templomi infrastruktúra megőrzésére és tartalékolásra. Itt is megragadom az alkalmat, hogy elmondjam az elvárt éves támogatás havi bevételünk 10%. Ez a 160.000 forint minimálbérre kivetítve 16000 forint / év, de akik többet keresnek a minimálbérnél, azoknak ez az összeg is arányosan emelkedik. Sajnos evangélikus egyházunkban eltűntek a patrónusok, akik jobb anyagi helyzetükből adódóan magasabb összeggel tudják támogatni az egyházat, és ez a helyzet gyülekezetünkre is jellemző. Köszönöm mindazoknak, akik mégis adakoznak gyülekezetünknek, és külön köszönöm azok támogatását, akik az elvárásokon felül is támogatnak bennünket.

„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.”

Jézus szavai a boldogságra, gyógyulásra és megbékélésre hívnak. Sajnálatos, hogy a mai világ csapdájában ezek az értékek nem Isten kegyelméből áradnak, hanem emberi adottságoknak tekinthető, ezért egyházként és gyülekezetként fel kell vállalni Isten szeretete melletti elköteleződésünket, hogy minél többen hallják és lássák az Úr jóságát.

Imádságos szeretettel gondolok a gyülekezetre, hogy ebben a küldetésben megerősítsen és megtartson bennünket a Mindenható.