Az utóbbi három vasárnap lelkészünk nem a szószékről prédikált, erre a célra a liturgikus szóhasználat szerint az AMBO-t használja, az oltártérben elhelyezett  olvasópultot. Arra gondoltam, hogy megírom a templomi ambo történetét. Sárvárra került plébánosnak dr Farkas Imre, aki korábban Szentgotthárdon szolgált. 66 éves volt ekkor. Sárváron 7 évig dolgozott és 1986 decemberében halt meg.  Egyik alkalommal a katolikus templomban volt ökumenikus istentisztelet. Ott volt a káplánja is. A katolikus templomokban ezekben az években végezték el a  templombelső átalakítását. Ez azt jelentette, hogy új "szembemiséző" oltárt alakítottak ki, és az oltár mellett felolvasót  - (latin neve: ambo-t) - helyeztek el. Farkas atyának megdicsértem a szép ambot, mert a Jó Pásztor botja és a kereszt rajzolata fontos üzenetet hordoz. Úgy látszik megtetszett neki az elismerő vélemény, mert mosolyogva mondta:" Ha meghalok Gábor - a tiéd lesz ez az ambo". Ezeket a szavakat hallotta az ott lévő káplánja is. Ezután - nem sokkal később a templomban rosszul lett és meghalt Imre bácsi. Temetésén Luther kabátban voltam a papok között a katolikus templomban. Nem sokkal később elmentem a plébániára és emlékeztettem a káplánt az ígéretre. Így kaptam meg 1987 januárjában és a sárvári templomunkban helyeztem el. Kicsi sárvári templomunkban magasra építették a szószéket. 14 lépcsőfokon kellett feljutni oda. Sokkal közvetlenebbnek éreztem az
 ambó elől beszélni. Különösen ha sokan voltak. Természetesen vittük magunkkal 1994-ben, amikor Sárvárról Budafokra kerültünk. Itt  sokszor használtuk istentiszteleteken és különféle rendezvények alkalmával. Hosszan tudnám sorolni: mikor, kik álltak mögötte - és beszéltek. 2012 júniusában nyugdíjba mentünk és Újpestre költöztünk. Természetesen hoztuk a felolvasót is. Örömmel látom, hogy jó szolgálatot tesz ma is ebben a próbás időben.

Solymár Gábor

ny. lelkész