Az üres templom még mindig az imádság háza! Vannak akik egyénileg jöttek be és imádkoztak, vannak akik fényképet küldtek el, hogy így fejezzék ki ragaszkodásukat a templomhoz. Interneten keresztül közvetített istentiszteletek, beszélgetések telefonon és videomegosztással teszik ki a lelkészi munkaidő nagy részét. A kommunikációs dömpingben egyre többen érzik, hogy Isten szól hozzánk próbatételekben és lehetőségekben, elengedésben és újrakezdésben. Isten evangéliumi szava Jézus "karantén-történetében" is megszólít bennünket. Ezt a történetet Márk evangéliumának 1. fejezetében olvashatjuk. Jézus egy fertőzött embert meggyógyítván karanténba kerül, és nem mehet be a városokba, nem léphet be a közösség tereibe. Az elzártság azonban - sokak vágyódása révén -mégis találkozást szül. "Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől." Márk evangéliuma 1,45
Üzenet a templomból
Odamentek hozzá mindenfelől - lehet ma is a reménységünk, hogy bezártságunkban is megélhetjük Jézus kegyelmi áldását. Karantén-létben élve, Jézus szavával, szeretetével és bocsánatával jelen van közöttünk, de a bezárt szobában is el kell indulni Jézus felé, hogy odaérjünk hozzá. Lehet ez az elindulás a belső szoba csendje, a felfedezett lehetőség a segítő szolgálatra, egymás megértésének munkálkodása vagy a megbocsátás gyakorlása. Kinek-kinek magának kell ezt a karantén-zarándoklatot megtervezni és végrehajtani! Az egész történetben egy biztos pont van: karanténban élve vagy újra a szabadság tereit betöltve, kórházban vagy a komfortzónából kilépve egy gyógyító van: Isten Szeretete! Ez a jézusi oltalom legyen mindannyiunkkal, és ez az oltalom bátorítson bennünket a további közös küldetésre.
Erős vár a mi Istenünk