1.   Áldás leszel (1Móz 12.2)

Ez az ígéret a jövőre irányul. Még nem vagy az, de az leszel. A jövőről szól. Egyrészt arról, hogy Isten mit kíván veled tenni, milyen tervei vannak veled, másrészt hogy mit fogsz konkrétan tenni a jövőben, hogy mi valósulhat meg ebből a tervből általad a jövőben? Vajon fognak-e és kik örülni annak, ha feltűnsz a színen, és mondják majd fellélegezve; igazi áldás vagy nekünk”, vagy azt mondják egymás közt, „…na itt ez az átok!”

Karl Barth az „Evangélium és törvény”-ben  egykor megfogalmazta: ha a törvényből indulunk ki, sosem fogunk eljutni az evangéliumig, míg az evangéliumból következhet a törvény betartásáért tett erőfeszítés. Ahogy a Tízparancsolat eredeti szövege sem imperatívusz, vagyis felszólítás, hanem jövő idejű kijelentő mód.

Az áldás a dolgok kezdete – és nem a vége.

2.  Baal hegye - átok helyett áldás

Mindig voltak és ma is vannak – pénzért vállalkozó rossz hírt keltők, átkokat mondók. Rosszat mondani, és átkozni egyes nyelvekben ugyanaz: latinul a „maledicere” – rosszat mondani az megátkozás is. A rossz hírt keltés – Luther szerint – a 8. parancsolatot érinti.  A fizetett rosszat mondók : Ezek őstípusa Bileám - Bálám. Tudja, hogy rossz vállalkozásra kérik, de a magas fizetségnek nem tud ellenállni. Bálám egy babilóniai pap, akinek elvileg semmilyen kapcsolata nincs a héberekkel. A moábi király spirituális fegyverként akarják „bevetni”. Ellene dolgozna Isten tervének, ezért Isten – meglepő módon – nem likvidálja, hanem kapcsolatba lép vele, és nem elhallgattatja, vagy visszaküldi, hanem szavait ellenkező előjelűre fordítja.

Lehet számunkra modell-értékű Isten cselekvése Bálámon?

Bálák abban reménykedik, hogy a hely szelleme majd a kiválasztott hegytetőkön megszállja Bálámot, és átkokat mondat vele. De a hely szelleme, a genius Loci – vagyis a baál-ok helyett Isten Lelke szállja meg Bálámot és átok helyett áldást mondat vele. A szavak erejéről szól ez a történet: kimondott szó gyilkolhat de életet menthet, gyógyíthat is.

Átok vagy áldás sokszor igazság vagy hazugság kérdésévé válik. A hazugságból, félrevezetésből és manipulációból származhat-e áldás?

3.  Ararát hegy – Az özönvíz végi áldás – az új kezdet

Az özönvíz történetének végén: Noé hálaáldozata után áldást mond Isten az emberre és minden teremtményre. Az áldás a szaporodásra vonatkozik és a föld kiszámítható ciklusaira. Az áldás eredménye a kiszámítható ciklusokat produkáló világ és az ebben a kiszámíthatóságban megjelenő termékenység és szaporulat. Áldás van a nemiségen és a várandósságon.

A fejlett nyugati világ demográfiája – harmadik világ demográfiája.

Globális szinten vajon érvényesnek tekinthető-e még ez az áldás a sokasodáson? És a civilizációk konfliktusában a „anyák méhe” lehet-e háborús eszköz? Az áldás úgy szólt, hogy: nem szűnnek meg soha az évszakok, vagy mégis?

Isten a – történet szerint – azt ígérte, hogy nem átkozza meg többé a földet az ember miatt.

4.  Morija – hegy – áldás a gyilkos áldozat helyett

A hegyen bemutatott áldozatok sorában az egyik legjelentősebb helycserés-áldozat történet Ábrahám próbatétele. Jelentős dolognak jelentős helyen kell történnie.  Az emberáldozat gyakorlása ellen is szóló hitvallás, vagy „protest-story” is ez:

Az áldozathozatal készségéért áld Isten, - mégpedig gazdagon - de embervért nem akar.

Az áldozathozatal és a lemondás készségéről Dorothee Sölle azt mondja, hogy az képes rá, akinek kellően meggazdagított az énje. Akinek van elég lelki, spirituális muníciója ahhoz, hogy lemondást, áldozatot gyakoroljon.

Ebben az értelemben is igaz, hogy „…akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt hiszi, hogy az övé.”

Isten angyala kreatív a megmentésben – hiszen áldozatnak történnie kell, de Izsák meg kell, hogy meneküljön, és ezért – rejtélyes módon – ott terem a kos.

Az áldást hozó kreatív megmentés legszebb történelmi példája Qin Shi Huangti kínai császár temetkezési földpiramisában található 8000 fős cseréphadsereg.

5.  Sinai – hegy – áldás a törvény útján járókra

A Hóreb vagy Sinai- hegy: A hely, ahol JAHVEH lakozik, ahol kinyilatkoztatja magát, és megjelenik az ember számára. Kőtáblákban Mózesnek, majd Illés prófétának.

A Sinai – hegyen kapott törvények megváltoztatták a világot, mert lineárissá tették az időt: előtte és utána történtekre osztva az eseményeket.

A mózesi törvények betartását Isten megáldja – ez határozott üzenete Mózes 5. Könyvének. A törvényekhez való betű szerinti alkalmazkodás egy speciális életformát szült.

Jézusnak a legtöbb konfliktusa ezzel a betű szerint értelmezett törvényfelfogással volt, mely a szombatnap tilalmainak nyílt megtörésében kulminált.

Hogy a törvények szerint élő igaz embert Isten megáldja, arra a 92. zsoltár a cédrus és pálma – képét használja. Ki is alakult egy hagyomány arról, hogy kétféle igaz van: egy aki a cédrusra és egy aki a pálmára hasonlít. Csontváry lélegzetelállító cédrusai vélhetően ennek a hagyománynak is köszönhetik megszületésüket.

6.  Megdicsőülés hegyétől a Koponyák hegyéig – az elátkozott áldássá lesz

Kétféle teológia van: dicsőség teológia és kereszt teológia.
Úgy tűnhet, hogy végtelen számú vallás és teológia lehetséges. De a valóságban a legtöbb vallást a dicsőségteológia jellemzi. Ezzel a gyűjtőnévvel illethetjük azt a fajta lényegüket, mellyel az egyház által legfontosabb eseményhez, a Kereszthez közelednek.

A dicsőség teológia, - szélsőséges formájában – elveti a kereszthalál tényét, azt látszathalállá szelídíti – Márkiontól az iszlámon át a jelenkori ezoterikusokig találkozni ezzel a véleménnyel.
A legtöbb embernek fogalma sincs, hogy létezik a dicsőség teológiának alternatívája. Arról sincs fogalmuk, hogy keresztényként sokszor dicsőség-teológiát hirdetnek.
A kereszt teológiája – Luther legjelentősebb felismerése - az Evangéliumok tanúságára épül. Valamint a 22. zsoltárra, Ézsaiás 53. fejezetére és nem utolsó sorban a 98. zsoltár egy szakaszára.

Az agonizáló Krisztus áldássá lesz, de hogyan? – „még ma velem leszel a paradicsomban!”

7.  Hegyi beszéd: Boldogok vagytok – tudtok róla?

A boldogságok meglepő módon "áldottnak" vagy "boldognak" nyilvánítanak bizonyos állapotú embereket. A boldogságmondás az ószövetségi Zsoltárok könyvének megszokott irodalmi formája. Embereket vagy csoportokat nyilvánítanak áldottnak vagy boldognak, néha kifejtve ennek okát is. A mátéi boldogságmondások eltérnek az ószövetségi mintáktól abban, hogy Isten eljövendő országára, valamint az emberi értékrend ezt kísérő fordulatára vonatkoznak.

Az Ószövetségben gyakran előforduló áldás jellemzője, hogy a jövőre irányul, és egyúttal meg is valósítja jelentését („legyél most megáldva”). Ezzel ellentétben a makarizmus a már megvalósult (vagy legalább megvalósulóban levő) életállapotban levőt nyilvánítja boldognak. A bibliában szereplő boldogmondások tehát nem egy jövőbeli, hanem jelen állapotot fogalmaznak meg. A Boldogmondások hallgatói már boldogok, pedig sokszor még fel sem fogják helyzetüket.