Gyülekezetünk és templomunk november 11-én ünnepelte 142 éves jubileumát. Ebből az alkalomból november 15-én vasárnap 10 órakor ünnepi Istentisztelet keretében Haba Gábor egyházközségi felügyelő köszöntötte a gyülekezetet.
Tisztelt Gyülekezet, kedves Testvérek!
A 142-dik születésnapját ünnepelte gyülekezetünk november 11-én. Ez egy gyönyörű, nagy szám. Azt igazolja, hogy Európában, hogy Magyarországon, hogy Budapesten, hogy Újpesten, a Lebstück Mária utcában, létezik olyan érték, mely Isten segítségével, Jézus Krisztusunk vezérletével képes évszázadokat túlélni. Képes arra, hogy ezt az értéket magukénak vallók vigyázzanak rá, ápolják, csiszolják, fényesítsék, hogy áldozatot hozzanak érte.
Emlékezzünk ma azokra, akik hitünkért és azért, hogy ezt nyíltan – még akkor is, ha a szeretett templomunk falai között is vagyunk most, de – félelem nélkül egyénenként és közösségben is megélhetjük.
Emlékezzünk azokra az ismert és ismeretlen hittársainkra, akik az evangélikus magániskolát alapították, akik részt vettek templomunk építésének előkészületeiben, akik megépítették ezeket a sokat megélt falakat és tetővel fedték be azt.
Gondoljunk Blaha Lujzára és Reich Sándorra, akik az elárverezés után visszaszerezték templomunkat. Gondoljunk a lévita tanítóra, Freyler Somára, aki újra megalakította presbitériumunkat.
Hogyan feledhetnénk Geduly Lajos és a többi, a gyülekezetünkben szolgáló lelkész munkáját egészen a mai napig, név szerint kiemelve idősebb Blázy Lajost és fiát, mindannyiunk Lajos bácsiját, aki negyven éven keresztül szolgált közöttünk?
Az elmúlt héten Révfülöpön vettem részt az országos felügyelői konferencián, ahol természetesen szóba került a menekültek helyzete és az ezzel kapcsolatos érzéseink.
Ezidő alatt legjobb barátom - miközben nem tudta hol vagyok és miről hallgatok előadást – egy újságcikket küldött el nekem e-mail-en. A cikkből Böjte Csaba gondolatait szeretném megosztani most: „Én nem a bevándorlóktól féltem Európát, hanem a lagymatag keresztényektől. Az a természet rendje, hogy az a népcsoport, amely vegetál, amely nem alkalmas rá, hogy az életet továbbvigye, elsorvad, kihal, lehúzzák a lefolyón, és a helyüket elfoglalják azok a népek, amelyekben van életerő, lendület, bátorság.”
és azt is mondta, hogy:
„A mai Európa langyos állóvíz, ahol sok ember egyik legfőbb gondja a fogyókúra, az alakformálás és értéktelen, csillogó kacatok gyűjtése, a testet, lelket megrontó élvezetek utáni hajsza. A Jóisten, úgy látom, a migrációs kérdéssel egy jó nagy fakanalat ragadott, és elkezdte kavarni ezt a hatalmas fazekat. Isten azt szeretné, hogy térjünk észhez, térjünk meg, különben elveszünk.”
Büszke vagyok arra, segítségére lehetek Solymár Péter lelkésznek korunk kihívásai által támasztott akadályokon való felülkerekedésnek. Segítségére lehetek gyülekezetünk épüléséért, fejlődéséért végzett munkájában.
Büszke vagyok arra, hogy a Lebstück Mária utcában, hogy Újpesten, hogy Budapesten, hogy Magyarországon, hogy Európában, hogy a szívünkben, a lelkünkben és gondolatainkban létezik és gyülekezetünk minden tagjának segítségével élni is fog olyan érték, melyet kötelességünk megőrizni és továbbadni utódainknak.
Egész héten arra készültünk, hogy a 142-őt ünnepeljük és nem a 120-at, 160-at, 168-at búcsúztatjuk és temetjük - nem is tudom mennyi áldozatról beszél aktuálisan a média.
Ünnepeljük azt, hogy megvallott hitünk Európában és itt Újpesten is érték az is marad. Értékrendünkben része van a művészeteknek, de része az építés, újítás, az alkotás. Része a találmányok, vívmányok készítése. Része a tisztelet és hisszük, hogy mindenkit megillet az egyenlő, alapvető emberi méltóság és bánásmód. Türelemmel vagyunk a más nézeteket, más hitet vallókkal szemben.
Vállaljuk magunkat, hibáinkat elismerve, a rossz tapasztalatokat feldolgozva tudjuk, hogy az erőszak semmi mást, csakis erőszakot szül.
Hívők vagyunk, így hiszünk az alapvető, felebaráti szeretet parancsában!
Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek erejében, a szeretetben, a békességben, és a megbocsátásban hiszünk. Ebben és semmi másban nem látjuk erőnket, jövőnket!
Imádságban gondoljunk a menekültekre, akik nem a mi hitünket vallják, hogy befogadásra találjanak, hogy a hitüket kitekerve, felhasználva élő radikális néhányak tettei miatt a tisztességes embereket ne érje megbélyegzés, elutasítás és ne legyenek bosszú áldozatai!
Most búcsúzzunk el a 168-tól, de emlékezzünk a pénteki napra és ünnepeljük meg a 142-őt azért, hogy a 150-et is megünnepelhessük együtt szeretetben, békében, majd a 200-at, a 250-et is, és így tovább itt a Lebstück Mária utcában és Káposztásmegyeren is később!
Arra készültünk, hogy ünnepeljünk!
Ünnepeljük a 142 és ehhez kérem Istenünk és Jézus Krisztusunk segítségét, erejét!
Isten éltesse gyülekezetünket, közösségünket, kultúránkat, értékrendünket!