„Csendes éj! Szentséges éj! / Mindenek álma mély; / Nincs más fent, csak a Szent szülepár, / Drága kisdedük álmainál, / Szent Fiú, aludjál / szent Fiú, aludjál!” Sokak számára szinte elképzelhetetlen a karácsony ennek az egyszerű és meghitt éneknek eléneklése nélkül. Évekig népéneknek tartották, illetve egy ideig Michael Haydntól származtatták az 1800-as évek közepén is nagy népszerűségnek örvendő éneket,mígnem a berlini templomi énekkar felhívást tett közzé az ének keletkezésének tisztázására. Erre a felhívásra érkezett meg a zeneszerzőnek, Franz Xaver Grubernek 1854. december 30-án, Halleinből kelt levele, amelyben leírja az ének történetét. Azóta több adat, megtalált bejegyzések és szövegek igazolják Josef Mohr és Franz Xaver Gruber szerzőségét. Ezek egyike az 1995-ben megtalált eredeti Josef Mohr kézirat. Sok legendát, romantikus elbeszélést szőtt az emlékezet a Csendes éj keletkezésével kapcsolatban.

A dal „ősbemutatója” 1818. december 24-én a karácsonyi misén volt a Salzburgtól 20 km-re fekvő Oberndorf Szent Miklós templomában. A hat verszakból álló szöveget Josef Mohr a falucska káplánja barátjának, Franz Gruber iskolamesternek és orgonistának aznap adta át, hogy szerezzen hozzá dallamot, és énekeljék el a karácsonyi misén. Két szólóhangra, kórusra és gitárkíséretre szólt a megbízás, ami azért is különösen érdekes, mert a gitárt ezidőtájt inkább világi, kocsmai énekek kíséréséhez használták, nem pedig templomi megszólalásra. A szövegíró Josef Mohr énekelte a tenort, a zeneszerző Gruber a basszust, Mohr kísérte a duót a gitárján, a templomi kórus pedig a versszakok zárósorait ismételte. A mise gyülekezete egyszerű hajósokból és családtagjaikból állott, akik a településen keresztülfolyó Salzach folyón zajló sószállításból éltek. A napóleoni háborúkat követő nehéz időszak a bizonytalanság, éhezések, járványok és betegségek kora, amikor a település kettéválasztása - a Salzach folyó jobb partján fekvő Laufen a bajorokhoz került, míg Oberndorf maradt Salzburgnál és ezzel Ausztriánál - a politikai feszültségek és hajózási jogok következtében komoly megélhetési problémát jelentett az itt élő hajósoknak. A szövegíróról, Josef Mohr káplánról egyetlen arckép sem maradt fenn. Elbeszélésekből azonban egy egyszerű, közvetlen, szerény és vidám ember képe rajzolódik ki, aki hivatását komolyan vette és sohasem volt fáradt az egyszerű, szegény emberek megsegítésére. Salzburgban született 1792. december 11-én, egy katona és egy szövőnő házasságon kívüli gyermekeként.

Öt-hat éves lehetett a fiúcska, amikor a salzburgi kórus káplánja, Johann Nepomuk Hiernle magához vette a muzikalitás terén tehetséget mutató Mohrt, és lehetővé tette taníttatását. A salzburgi Akadémiai Gimnáziumban tanul, emellett két kórusban is énekel, hegedűn és orgonán játszik. Az éhínség és a tandíj megfizethetetlensége következtében elhagyja Salzburgot és Kremsmünsterbe megy, ahol filozófiai és zenei tanulmányokat folytat a bencés apátság líceumában. 1811-ben visszatér Salzburgba, és megkezdi papi tanulmányait. A kitűnő eredménnyel végző fiatalembert 1815-ben szentelik pappá, majd megkezdi segédpapi szolgálatát. Oberndorfban 1817- 1819 között munkálkodik. Felettese kétszer is panaszt tesz ellene a salzburgi egyházi hatóságnál az egyszerű emberekhez túlságosan közvetlen hozzáállása és meggondolatlan magatartása miatt. A kivizsgálások azonban elvetik a Mohr ellen szóló vádakat. Sok településen végez segédpapi és kápláni szolgálatot, azonban egészségi állapota miatt nem kap nagyobb gyülekezetet. Utolsó szolgálati helye Wagrain, ahol működésének következtében egy új iskolaépület kerül felszentelésre. Tüdővészben hal meg 1848. december 6-án.

A zeneszerző, Franz Xaver Gruber sírfelirata sejteti, hogy a komponista élete hivatásáról szólt: „Amit énekében tanított, a hangok gazdagságában sejtett, az ősi forrásnál nézi már: az igazat és a szépet.” A Felső-Ausztriai Hochburgban 1787-ben született Franz Xaver édesapja megtiltotta gyermekének a muzsikálást. A család takácsmesterségét kellett volna folytatnia az ifjúnak, és csak titokban tanította őt a falusi tanítómester a hangok szeretetére. Amikor azonban a 12 éves fiú a megbetegedett tanárt helyettesíti egy misén az orgonánál, megenyhül az atyai szív, és nem volt már akadálya a zenei kiképzésnek. Gruber 1807-ben feleségül veszi az Arnsdorfi egyházfi özvegyét, és így tanári állást kap a településen. Ehhez az álláshoz tartozott az egyházfi és orgonista feladatok ellátása is, majd 1816-tól az Arnsdorftól kb. három km-re fekvő Oberndorfban a kántori szolgálatok. Így kerül kapcsolatba Josef Mohr káplánnal, és születik meg kettejük alkotásaként a legismertebb karácsonyi ének. Gruber 1828-ban Arnsdorfból a salzburg melletti Berndorfba megy, itt is tanár, egyházfi és orgonista. 1835-ben azonban már Halleinben találjuk, ahol a városi templom orgonistája és kórusvezetője, 1863-ban bekövetkezett haláláig. Ellentétben a szerzővel, Josef Mohrral, ő megéli a „Csendes éj...” népszerűvé válását. Pedig az Oberndorfi karácsonyi mise hallgatói nem sejthették a dal országokat, földrészeket és nyelveket átívelő hatását.

A hegyekkel körbevett település határain túlra Karl Mauracher zillertali orgonajavító mester juttatta el a fülbemászó dallamot és annak egyszerű szövegét, aki az oberndorfi orgonát újjáépítette. Hazavitte a dalt a tiroli hegyekben megbúvó falvakba, hogy 1819 karácsonyán a fügeni templomban is felhangozzon az ének. A zillertali Strasser-testvérek énekkórusa 1830 környékén Lipcsében tiroli énekeket mutat be, és itt eléneklik többek között ezt a dalt is, amely elnyeri a közönség tetszését. Nyomtatásban először 1833-ban, Drezdában jelenik meg az ének, három másik tiroli dallal együtt, és csak három versszakkal. Népszerűsége növekszik, eljut a királyi udvarba is, IV. Frigyes Vilmos porosz király kedves éneke. Csak az eredete marad homályban, mígnem Berlinből felhívást adnak ki a keletkezés tisztázására, amelyről csak annyit tudnak, hogy Salzburg környékéről származik. A kör bezárul: A zeneszerző Franz Gruber értesül a felhívásról, és „Authentische Veranlassung” címmel megírja levelét, amelynek mellékleteként küldi a dalt szövegével és kottájával együtt. Az eredetileg hat versszakból álló szöveget Josef Mohr már 1816-ban megírta, amikor a Lungaui Mariapfarrban volt kisegítő lelkész.

Időközben a dal három versszakát „elvesztette”, és csak az első, második és hatodik strófája terjedt el, a második és hatodik versszak egymással gyakran felcserélődve. Az első versszak Lukács evangéliuma alapján a jászolban nyugvó alvó kisgyermekről, valamint Máriáról és Józsefről beszél (Lk 2,1-7). A második versszak Krisztus születésének szabadító jellegéről tanúskodik. A harmadik versszak szabad fordításban így hangzik: „Csendes éj! Szentséges éj! A világnak üdvöt hozó éj. Az ég arany magasságaiból a kegyelem gazdagságát engedi látszani. Jézus emberi formában. Jézus emberi formában.” János evangéliumának bevezetője köszön vissza, amelyben alig pár szóval írja le az apostol Isten emberré lételének titkát. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) A negyedik versszak az efezusiakhoz írt levél tartalmában gyökeredzik. „Csendes éj! Szentséges éj! Ahol ma az atyai szeretet minden hatalma kiáradt, és testvérként kegyesen körülöleli, Jézus a világ népeit, Jézus a világ népeit.” Jézus az, akiben minden ember Isten új népévé egyesül, aki egyetemesen és örökérvényűen a világ ura. Krisztusban valósul meg Isten kegyelmének kiáradása, a békesség és megbékélés lehetősége. Ezt a gondolatot viszi tovább az ötödik versszak, és visszakapcsol az özönvíz idején Noénak tett isteni ígéretre. „Csendes éj! Szentséges éj! Régóta már elgondolt éj. Amikor az Úr haragjától az ősatyák idején megszabadított, Az egész világnak kegyelmet ígért, Az egész világnak kegyelmet ígért.” A kegyelem ígéretével érkezünk el ismét a karácsonyi történethez, amikor az utolsó versszakban a krisztusi szabadításról éneklő angyalok, és az örömhír üzenetét megkapó pásztorok közelben és távolban is hangosan hirdethetik: Krisztus a Szabadító megérkezett!

Dr. Solymár Mónika