Karácsony ünnepe az élet ünnepe. Valami õsi emlékek derengenek az ember szívében, amikor az életfát jelképezõ karácsonyfát felállítja, felékesíti. Otthona szívébe helyezi el, hogy az élet titkát keresve a FA eredete valamilyen választ adjon a felmerülõ kérdésekre. A FA méltóságot és meghittséget sugároz az ember szobájába, így ünnepünk is feltöltõdhet békességgel és üdvös illatokkal. A Szentírás azonban nem csupán egy „kellemes” fáról beszél, amely életünk kulináris és közösségi élvezeteit kielégíti, hanem egy olyan vesszõrõl ír, ahol az élet csírája létezéssé formálja emberlétünk dimenzióját. Ez az élõ vesszõ Jézus Krisztus! Az Õ isteni földre érkezése hozta el azt a tanácsot, értelmet és erõt, amelyre az embernek igazán szüksége van. Ebben az idõben tanács, értelem és erõ nélkül élnek nagyon sokan, akik úgy vélik, náluk van az élet lelkének záloga. Fitogtatnak és hivalkodnak zöldellõ koronájukkal, de nem veszik észre, hogy koronájuk emberkéz alkotása, amely porladásra ítéltetett. Karácsony ünnepén keressük az igazi erõt, a valódi tanácsot és az éltetõ értelmet. Ha Krisztus bennünk születik meg a hit által, akkor válhatunk jó, éltetõ fává, amelynek gyümölcse sokakat táplál. Ma mindennél jobban látjuk, hogy a kenyér mellett lelki táplálékra is szükségünk van. A gyermekeknek elfogadásra, a fiataloknak fantáziára, a felnõtteknek értelemre, az idõsebbeknek reménységre. Ezek a lelki gyümölcsök nem potyognak az égbõl mázsaszámra, de nem is egy elrejtett misztikus bölcsesség varázslatai. Ezek a gyümölcsök az ég és föld találkozásából, ember és Isten közösségébõl születnek meg, akár a mi életünkben is. Így lesz a hétköznapból ünnep, a pusztulásból élet, a gyötrelembõl békesség. Ezt a karácsonyi örömhírt kívánom minden kedves testvérünknek.

„Mert közel van a szabadulás az istenfélõkhöz, hogy dicsõsége lakozzék földünkön. Szeretet és hûség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint le a mennybõl. Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.” 85. zsoltár